Kirándulás időpontja: 2026. április 17-21.
„Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Zsoltárok 121,8
Ezzel az oltalmazó igével indult útnak a fehérgyarmati Kölcsey Ferenc Református Általános Iskola és Óvoda diákcsapata 2026. április 17. és 21. között egy felejthetetlen 5 napos
(4 éjszakás) tanulmányi kirándulásra, Erdélybe. A kiránduláson 44 diák és 4 kísérő pedagógus vett részt. Az utazás nemcsak a látványos helyszínekről, hanem a határon túli magyarság megismeréséről, a nemzeti összetartozás megéléséről és a közösségépítésről is szólt.
Előkészítő óra
A gyerekek tanulmányi útját egy felkészítő foglalkozás előzte meg. Ezen az órán előre kiadott, az utazással kapcsolatos történelmi, földrajzi és irodalmi témaköröket dolgoztak fel és mutattak be a diákok. A bemutatók során szó esett a célországban élő magyarság létszámáról, az ottani települések magyarságának történelméről és jelenéről, etnikai összetételéről. Mindezeken túl fontos szerepet kapott utazásunk programjának részletes bemutatása, illetve a viselkedési alapszabályok és normák ismertetése.
A tanulmányi kirándulás
1. nap: A keresztelő játék, történelmi séta a Partiumban, a „kincses” Kolozsvár
2026. április 17-én reggel a Határtalanul Programnak köszönhetően hetedikeseinkkel elindultunk, hogy megismerjük Erdély csodálatos tájait és nevezetességeit.
Első utunk Sződemeterre vezetett, ahol iskolánk névadója született. Itt Kölcsey Ferenc életútját a Kölcsey-Emlékházban ismertük meg. Majd felkerestük a történelmi falakat, a Református templomot, ahol annak idején megkeresztelték nemzeti imádságunk alkotóját. A helyi lelkész egy rendhagyó tájékoztatóra invitálta a csoportot, amely során gyerekek felidézték és el is játszották Kölcsey Ferenc keresztelőjét. Kegyeletünk és tiszteletünk jeleként koszorút helyeztünk el a Kölcsey- emlékhelyen.
Utazásunk következő állomása Erdély történelmi központja, Kolozsvár volt, Mátyás király nyomában. Itt megtekinthettük az igazságos király szülőházát, majd a főtéren álló, lenyűgöző lovas szoborcsoportot. Betekintést nyerhettünk a főtér fenséges, gótikus stílusban épült templomába, a Szent Mihály templomba is.
Este Nyikómalomfalvára érkeztünk, ahol elfoglaltuk szállásunkat az Ersa Panzióban. Egy finom vacsorával és ismerkedéssel zártuk a napot.
2. nap: Történelmi emlékhelyek Székelyudvarhelyen
Április 18-án, szombaton a székelység szellemi központjában, Székelyudvarhelyen folytattuk utunkat. A székelység „fővárosában” megtekintettük az Emlékezés parkját, s az ott található 13 bronz mellszobrot, amelyek a magyar történelem, irodalom és tudomány kiemelkedő alakjait ábrázolják. A hősökre emlékezetünk a város világháborús emlékművénél, majd meglátogattuk a patinás múltú, nagy hírű oktatási intézményt, a Református Kollégiumot.
Következő állomásunk Szejkefürdő volt, ahol megcsodálhattuk a székelykapu-sort és Orbán Balázs sírjánál helyeztünk el koszorút, majd a Mini Erdélybe látogattunk. Orbán Balázs (1829-1890), a legnagyobb székely író, történész, etnográfus, publicista és közéleti személyiség sírhelye és emlékműve a Borvízoldalban van. Végrendelete szerint az egykori birtokon, Szejkefürdőn temették el. Sírja elé székelykapu-sort állítottak, amelyekből az utolsó kapu az övé volt, halála előtt két évvel csináltatta. A kopjafás-féldomborműves síremléket, az Orbán Balázs bronz arcképével Orbán Áron székelyudvarhelyi szobrászművész tervei szerint építették. Itt történt meg a koszorúzás, amely a tiszteletadás legszebb formája a férfi előtt, aki hatkötetes főművével (A Székelyföld leírása) megmentette a múltat az utókornak.
Orbán Balázs emlékezete a magyarság számára a szülőföld szeretetének szimbóluma. A székelykapu-sor pedig bemutatja a vidék jellegzetes faépítészetét és motívumkincseit, kulturális örökségünk része.
A Mini Erdély Park nemcsak modern kulturális látványosság, amely maketteken keresztül, egy helyre gyűjti a történelmi Erdély legfontosabb várait, templomait és műemlékeit, de kulturális, történelmi séta is interaktív eszközökkel.
A nap további részében Segesvár különleges helyszíneit jártuk be, amelyek az 1848-49-es szabadságharc legfontosabb, egyben legtragikusabb emlékhelyei közé tartoznak. Itt a Diáklépcső 178 lépcsőfokának megmászásával összekötöttük a középkori szász építészetet a magyar nemzeti emlékezettel, hiszen a Scara Scolarior a várhegyen álló Hegyi templomhoz, a régi német iskolához vezetett fel. A várban található az óratorony közelében, Petőfi Sándor mellszobra, amely a költő utolsó estéjére emlékeztet, amit itt a városban töltött. Tiszteletünket a „lánglelkű költő” előtt koszorúzással fejeztük ki. Segesvártól mindössze néhány kilométerre található a fehéregyházi Petőfi Sándor Emlékmúzeum kertjében a költő monumentális obeliszkje, és a honvédek tömegsírja. Kegyeletünket leróva emlékeztünk a hősökre.
Visszatérve Nyikómalomfalvára Jenő bácsi fafaragó műhelyébe indultunk, ahol a kapufaragás szerszámaival, készítési fortélyaival, típusaival ismerkedtünk meg. A gyerekek lelkesen ki is próbálták ezt a nehéz mesterséget.
3. nap Zarándoklat Farkaslakán
Április 19-én, vasárnap folytatódott élménydús erdélyi kirándulásunk. A napot a székely irodalom és kultúra egyik legszentebb helyszínén, Farkaslakán kezdtük, amely Tamási Áron szülőfalujaként a magyar nemzeti emlékezet kiemelkedő bástyája. Elsőként a falu központjában található római katolikus templom kertjébe látogattunk el. Tamási Áron (1897–1966) már halála előtt határozottan kijelölte végső nyughelyét: azt kérte, hogy szülőföldjén, a templom melletti két ősi cserfa között temessék el. A sírnál koszorúzással és csendes főhajtással tisztelegtünk a legnagyobb székely mesemondó nagysága előtt, aki az Ábel-trilógiával és számtalan művével örökre beírta magát a magyarság szívébe. Megcsodáltuk a síremléket is, Hargitáról származó bazalttömböt, rajta Szervátiusz Jenő és Tibor domborműveivel, amelyek az író műveiben szereplő alakokat jelenítik meg. A programot a farkaslaki Millenniumi Emlékparkban folytattuk. Itt megtekintettük a történelmi jelentőségű Trianon-emlékművet, amely Erdély legelső köztéri emlékműve a békediktátumra emlékezve. A több mint 5 méter magas, cserefából faragott apostoli kettős kereszt egy hatalmas Gordon-hegyi terméskövön áll, hirdetve a magyarság összetartozását. A parkban emellett az aradi vértanúk előtt tisztelgő kopjafasort is megtekintettük, s megkoszorúztuk.
A nap következő programjaként a fazekasságáról és népművészetéről híres Korondra utaztunk, ahol ellátogattunk Fábián Zoli bácsihoz. Ő az egyik utolsó őrzője egy különleges és már kihalóban levő ősi mesterségnek, a taplászatnak.
Zoli bácsi lenyűgöző bemutatója során megismertük a taplógomba sokoldalú felhasználását. Elmesélte, hogyan gyűjtik az erdőben a megfelelő gombákat, miként főzik, puhítják, majd kézzel, speciális késekkel hogyan nyújtják szövetszerű anyaggá. Saját szemünkkel láthattuk, hogyan válik a kemény gombából puha, bársonyos textúra, amelyből sapkákat, táskákat, terítőket és különböző dísztárgyakat készítenek. Ez a látogatás igazi élő kultúrtörténeti élmény volt számunkra, örökre megmarad.
Ezután a Fenyőkúti tőzegláphoz kirándultuk, ahol egy különleges lápi élővilágot csodáltunk meg.
Utunkat Zita néninél folytattuk, aki a gyógynövényekről és azok hatásairól tartott rövid ismertetőt. Az édesség sem maradhatott el! Finom lekvárokat és szörpöket kóstoltunk meg nála.
A sóvágó mesterséggel is megismerkedtünk. Korondon a vásárt sem hagytuk ki. Megcsodáltuk a népi kerámiákat és emléktárgyakat vásároltunk.
Este Nyikómalomfalván egy tehenészetbe látogattunk, ahol friss tejet kóstoltunk és a gyerekek közül többen kipróbálták a fejést is. Nagyon lelkesek voltak.
4. nap: Hegyi vizek és sziklaóriások – A Zeteváraljai víztározó és a Békás-szoros
Április 20-án, hétfőn már a negyedik naphoz érkeztünk, amit a csodálatos „Erdély Országban” tölthettünk el. A bőséges reggeli után magunk mögött hagytuk a szállást, hogy Erdély leglátványosabb természeti kincsei felé vegyük az irányt.
A nap első állomása a Zeteváraljai víztározó (más néven Zete-tó) volt, a Nagy-Küküllő felső folyásának egyetlen mesterséges tava. Itt megtudtuk, hogy az Y alakú, fenyvesekkel körülvett tó nemcsak festői kirándulóhely, hanem komoly árvízvédelmi szerepe is van a völgyben fekvő települések számára. A hatalmas, 46 méter magas gátról csodálatos panoráma tárult elénk a víztükörre és a környező hegyekre. Ezzel beléptünk a sziklaóriások birodalmába. A gáttól tovább utazva a Keleti-Kárpátok egyik legfélelmetesebb és leggyönyörűbb szurdokvölgyéhez, a Békás-szoroshoz érkeztünk. Ahogy beléptünk a monumentális mészkőfalak közé, a látvány azonnal lenyűgözött minket: a függőleges, 200–300 méter magas sziklák szinte teljesen elzárták az eget.
A Békás-szoros egy tektonikus eredetű szurdokvölgy Erdélyben, Neamț megye délnyugati részén. 1971-ben védetté nyilvánították, jelenleg a Nagyhagymás Nemzeti Park része.
A Békás-patak mentén sétálva testközelből tapasztalhattuk meg a természet elképesztő erejét, tudniillik elhaladtunk a szoros legfélelmetesebb részei, a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka mellett, miközben fejünk felé magasodott a szurdok uralkodó sziklatornya, az Oltár-kő (1154 m). Közben a sziklák tövében húzódó bazársoron a korondi székely árusok színes portékáit is megcsodálhattuk
Következő állomásunk a Gyilkos-tó volt, amely egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszott törmelék következtében.
A tó legkülönlegesebb és legbizarrabb látványa kétségkívül a víztükörből mereven égnek meredő, elhalt lucfenyők törzsei voltak. A víz magas kalcium- és karbonáttartalma megkövesítette ugyanis ezeket a fatuskókat, így a mai napig ellenállnak az enyészetnek. A tó partján sétálva egyszerre éreztük a táj vadregényes szépségét és a helyet körüllengő székely legendák hangulatát.
Visszatérve Nyikómalomfalvára vacsora után táncház volt a helyi táncosokkal, amelyen lehetőségünk nyílt a tájegység jellemző táncait megtanulni.
5. nap Búcsú Erdélytől, a székely vendégszeretettől
Április 21-én, kedden erdélyi kirándulásunk utolsó napjához érkeztünk, elérkezett a hazaindulás ideje. Bár a szívünk nehéz volt a távozás miatt, az utolsó órák is tartogattak még felejthetetlen élményeket. A reggeli után elérzékenyülve búcsúztunk el házigazdáinktól, a nyikómalomfalvi Ersa panzió tulajdonosaitól. Az itt eltöltött csodálatos napok, az otthon melege és a bőséges, fenséges székely ételek örökre emlékezetesek maradnak számunkra. A panzióban megtapasztalt utánozhatatlan vendégszeretet tette igazán teljessé ezt az utazást.
Hiányzott azonban valami?! Egy valóra vált kívánság az út mentén: A buszra szállva mindannyian reménykedtünk benne, hogy a hazafelé vezető úton végre medvét is láthatunk, hiszen Erdélyben járva ez szinte minden utazó titkos vágya. A szerencse végül mellénk szegődött: az ablakon kitekintve, egy út menti tisztáson pillantottunk meg egy barna medvét, amint éppen békésen táplálékot keresett magának. A buszban azonnal izgatott morajlás futott végig, hiszen ez a különleges pillantás méltó, igazi vadregényes koronája volt az egész kirándulásnak. A medvés kaland után élményekkel teli tarisznyával, a székely és magyar kultúra, irodalom, valamint a lenyűgöző természet emlékeivel gazdagodva folytattuk utunkat a magyar határ felé.
Hazafelé ellátogattunk még a Tordai-hasadékhoz, illetve a Sóbányába is lemerészkedtünk, még a sok lépcső sem tántorított el bennünket.
Ez a föld alatti világ egyszerre volt lélegzetelállító és varázslatos, ahol a gyógyhatású sós levegő és a történelmi hangulat különleges élményt nyújtott. A legnagyobb terem – a Rudolf bánya. Trapéz alakú, 40 méter magas, látványos sókristályos falakkal, ugyanakkor modern fa és fém építményekkel. Található itt egy nagy játszótér gyermekek számára, óriáskerék, különböző sportpályák, biliárdasztalok, valamint egy konferenciaterem is.
Beszámoló a pályázatról
A kirándulás legszebb, legemlékezetesebb pillanatairól május 29-én a Pályaorientációs napunkon tartottunk élménybeszámolót az iskola közösségének.
A kirándulásunk során közelebb kerülhettünk a külhoni magyarság hagyományaihoz és értékeihez, miközben maradandó pillanatokat éltünk át. Ez a néhány nap nemcsak tartalmasnak bizonyult, hanem közösségünket is még inkább összekovácsolta.
